Az ünnepre való tekintettel nem jött Barbara, nagymamám Péntekje, az a bennszülött nő, aki rendben tartja a kertet, és egyéb ház körüli munkákat végez kétszázötven forintos órabérért és alkalmanként két csésze kávéért. A nagymamám már egészen magához szoktatta. Új szavakat, szólásokat és közmondásokat tanít neki.

A nagymamám szerint három dolgot tanultunk az oroszoktól: lopni, csókolózni és dokument jeszt.

A nagymamám felváltva szidja Petőfit (hülye görcs, aki még Vörösmartyval is összeveszett), a romániai magyarokat, akik időnként átjönnek a határon, és olyankor pokrócot akarnak eladni a nagymamámnak (pokrócot! hah! láttad te, mennyi pokróc van itt? rahedli) és Orbán Viktort (az Orsós Győző stb).

A pokrócok védelmére kelek, mire előkerül a dinasztikus damaszt, amit a dédapám a lengyel rokonoktól kapott, a földért cserébe. (Mert pénzt, azt nem fogadott el a dédapám.) A nagymamám tukmálja a damasztot, én pedig minden stafírungnak örülök; a damaszt remekül mutat majd a műanyag koktélkanál-készlet mellett a tulipántos ládikámban. Anyám közbeveti, hogy a damaszt nem nekem való, mert azt vasalni kell. A nagymamám szerint mindent vasalni kell. A vásznat is. Aztán eszébe jut, hogy a kreppet nem.

Van remény.

- Feltártam neked a lelkem legmélyebb bugyrait...
- Ezek voltak a legmélyebb bugyrok?! Vasárnapi vurstlira emlékeztetett. Lőttem is egy plüssmedvét.

A randizást nem nekem találták ki. Geci ideges vagyok tőle.

Egyáltalán, mit lehet ilyenkor csinálni? Hiábavalóságok hiábavalósága, nekem meg leginkább írható dvd-re volna szükségem.

Lehet, mást is el kellett volna hívni. Ha két vagy több személlyel randiznék egyszerre, a forgatagban nem lennének olyan szembetűnőek a gyengeségeim.

Ehhez hasonló gondolatok (meg hogy hányni fogok) jártak a fejemben, amikor megérkeztem az Akácfa utcába. Aztán megvettük az írható dvd-t, meg leadtuk a negatívot a laborba, és megnyugodtam. Mire kiderült, hogy kényszerbetegségeink hasonlítanak, már egészen kellemesen éreztem magam. A randevú végén elkísértem a pszichológusához. Fújt a szél, sütött a nap, a kezemben ötven darab maxell dvd, és alig váltunk el, máris hiányzott.

Tudhatnám, hogyan kell leróni a kegyeletet, de valamiért nem sikerült elsajátítanom a technikáját. A közösségi oldalaknak sincs megoldásuk a halott felhasználók kezelésére.  A temetés napján a Van, aki forrón szeretit néztük az öcsémmel. (Ez nem illett.) Később pedig, a sír mellett, az öcsém odamutatta a tenyerét: leszarta egy pillangó. De valójában a temetés volt inadekvát.

Apánk is mindenből viccet csinált.

Négy éve mindenben az élet törékenységét látom, de ez nem tanít meg semmire, mert nem tudom eldönteni, hogy ha az élet törékeny, akkor én ebből kifolyólag könnyelmű legyek-e, vagy inkább végtelenül megfontolt.

Faludy írta valahol, de én nem olvastam, csak a barátnőm mesélte, hogy a munkatábort egyedül az élhette túl, aki nem félt attól, hogy éhen hal, vagy összeesik a kimerültségtől. Aki számolta a pihenéssel töltött órákat, és hogy hány kanál levest evett, az menthetetlenül elveszett. Ez járt a fejemben, amikor már húsz perce néztem egyre kétségbeesettebben a kenyérkészítés körül zajló, mondjuk úgy, cselekményt a Silla királyság ékkövének éjszakai ismétlésében, de még mindig nem álmosodtam el.

Talán ha eredeti nyelven lenne, gondoltam.

1. rész

Seron

Egy Angliai kisvárosban élt Seron Derbi. Egyszer útra kelt Dél amerika felé a dzsungelen keresztül. Az álam hozzá adott tíz négert akik a cuccott majd viszik, és három jó vadászt akik majd megvédik: Dzsón Vilbert, Csarli Okkert és Dzsim Pálysz-t. Dzsim volt a legfiatalabb, mert Csarli és Dzsón egyidős volt. Dzsim ahogy Seront meglátta beleszeretett ugyanúgy a másik kettő. A lány is ugyanúgy érzett Dzsim iránt mint forditva. Két hét elteltével elindultak az őserdő felé. Öt napon át mentek. Amikor Június 15-én indiánok támadták meg őket, falujukba vitték őket. A törzsfőnök Seront levedkőztetve, mindenféle cicomákba öltöztetve maga mellé ültette. Másnap este a törzsfőnök Seron-t elkérte feleségül de Seron nem értette mit akar mondani. A Főnök mindenesetre felkészült az esküvőre. És Csárli, Dzsón Dzsim is meg volt hivva és a törzsfőnök három lánya idősség szerint hármuk közül vőt választott.